A fogyasztói preferenciák megváltozása, valamint a szabályozási változások megváltoztatták a baromfitenyésztők tájképét a takarmány-adalékanyag-választásuk értékelésére. A prebiotikumok és a probiotikumok egyre népszerűbbek, de a kettő közötti különbséget nem mindig értjük teljesen.
Noha kiegészítik egymást, a prebiotikumok és a probiotikumok nem szükségszerűen felcserélhetők az étrendben, és nem ugyanazok, ahogyan hatnak a bélmikrobákra. Különböző hatásmódokkal rendelkeznek, és különböző eredetűek.
Használhatók állati takarmányokban önállóan vagy kombinálva, hogy segítsenek a termelőknek elérni a kívánt eredményeket, az állatok egészségének és termelékenységének javítását.
Nem is újak. Például a probiotikumok haszonállatokban való alkalmazása 80 éves múltra tekint vissza, de az 1960-as években először mutatták ki, hogy a Lactobacillus jelentősen serkenti a sertések növekedését. 1
Dr. Theresia Lavergne Sioux Nation Ag Center Baromfi Kiadvány
- december 01
Prebiotikumok
A prebiotikumok táplálékforrásként szolgálnak a jó baktériumok számára, amelyek már élnek a gyomor-bélrendszerben (GI), és kimutatták, hogy támogatják az állatok egészségét és teljesítményét.
Formálisabban a prebiotikum egy speciális, nem emészthető szénhidrát, amely jótékonyan támogatja a már a gyomor-bél traktusban lévő jó baktériumokat. A prebiotikum nem mikroorganizmus. Ez egyfajta táplálékforrás a meglévő baktériumok számára, lehetővé téve, hogy az állat bélrendszerében meglévő normál telep természetes módon növekedjen és szaporodjon. 2
A prebiotikumok több forrásból is beszerezhetők, beleértve bizonyos élesztősejtfalakat, például a Saccharomyces cerevisiae-t .
A prebiotikumok összetett cukrok (általában oligomerek), de nem minden cukor prebiotikum. Sok cukrot az állatok emészthetnek, és energiaforrásként használják fel.
Azonban a cukormannóz láncait például a baromfi és az állatállomány nem szívja fel könnyen, de tápanyagforrásként szolgálhatnak a gyomor-bél traktusban élő baktériumok számára. A mannóz egyszerű cukorként vagy molekulák láncaként (mannán-oligoszacharidok) is lehetővé teheti, hogy bizonyos kórokozók kötődjenek hozzá, nem pedig az állat bélsejtjéhez, csökkentve a fertőzések súlyosságát.
Számos prebiotikus vegyületet beépítettek az állati takarmányozásba, többek között:
- Nem emészthető oligoszacharidok, például fruktooligoszacharid (FOS)
- Nem emészthető mannán oligoszacharidok (MOS)
Probiotikumok
A „probiotikum” szó a görög „pro” és „biotikus” szavakból származik, jelentése „az életért”.
A probiotikumokat néha „közvetlenül táplált mikrobiálisnak” is nevezik. A célzott mikrobiális megoldások inkább leíró kifejezés. Ezek a Bacillus szabadalmaztatott törzsei , amelyeket azért választottak ki, hogy leküzdjék a farm Microbial Terroir™ specifikus kihívásait – amely magában foglalja a környezetet, a talajt, az állatokat és az időjárást egy adott farmon.
Ezek a jó baktériumtörzsek segítenek leküzdeni az állatok teljesítményét befolyásoló káros kórokozókat, és élő mikrobiális takarmány-adalékanyag, amely jótékony hatással van a gazdaállatra azáltal, hogy javítja a bélrendszer egyensúlyát.
Röviden: a probiotikumok azok a „jó” baktériumok, amelyek az állat bélrendszerében élnek. Versenyképes kirekesztéssel működnek – ez azt jelenti, hogy ha megfelelő számú probiotikus baktérium van jelen, csökkentik a patogén baktériumok azon képességét, hogy kikerüljenek az ellenőrzés alól, és túlterheljék a gazdaszervezetet. Egyszerűen kiszorítják a kórokozókat. A kórokozó növekedésének specifikus gátlásával is működnek.
Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közös munkacsoportja a probiotikumokat olyan élő mikroorganizmusokként határozza meg, amelyek megfelelő mennyiségben adva jót tesznek a gazdaszervezetnek.
A probiotikumok különféle mechanizmusokon keresztül segítenek megelőzni és kontrollálni a gyomor-bélrendszeri kórokozókat és/vagy javítják a haszonállatok teljesítményét és produktivitását. A közeli rokon törzsek hatásmódjukban eltérőek lehetnek. 3
A probiotikumok (és a prebiotikumok) iránti érdeklődés folyamatosan növekszik az antibiotikum növekedésserkentő szerek állati takarmányokban való szubterápiás felhasználásával kapcsolatos növekvő aggodalommal és szabályozási ellenőrzéssel kapcsolatban. Ráadásul a WHO csoport megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy jobban felértékelődik a gyomor-bél traktus mikrobiális ökológiájának szerepe az állatok termelékenységének meghatározásában.
Az állattenyésztési probiotikumok általában a Bacillus , Lactobacillus , Enterococcus és Saccharomyces élesztőtörzsek különböző törzseit tartalmazzák . Ezek a „jó” baktériumok az idők kezdete óta küzdenek ellene a patogén baktériumokkal. Sokat kell még tanulni ezekről a kölcsönhatásokról, de nyilvánvaló, hogy bizonyos Bacillus törzsek bizonyítottan csökkentik bizonyos patogén baktériumtörzsek, köztük az E. coli, a Clostridium , a Streptococcus és a Salmonella növekedését.
Ezenkívül a probiotikumok az immunrendszer szabályozójaként működnek. Például a mikrobiális közösségek támogathatják az állatok védelmét a behatoló kórokozókkal szemben az emésztőrendszeri immunválasz serkentésével. Ez elősegítheti az immunrendszer kialakulását az antitestek termelésének stimulálásával és a fehérvérsejt-aktivitás fokozásával. 4
Szinbiotikumok
Végül még egy kategóriát kell figyelembe venni.
A probiotikumokat és prebiotikumokat gyakran kombinálják takarmány-adalékanyaggá, hogy szinergikus hatást fejtsenek ki. Ezeket szinbiotikumoknak nevezik.
Mivel a prebiotikumok jobb feltételeket biztosítanak a probiotikumok szaporodásához, ezeknek a „jó” baktériumoknak a telepei megmaradnak. Tanulmányok kimutatták, hogy a prebiotikumok és a probiotikumok előnyeinek felhasználásával az emésztőrendszerben megnő a kívánatos baktériumok száma, és pozitív hatással van az egészségi állapotra. 2
Végső soron a prebiotikumok, probiotikumok és ezek kombinációi óriási potenciállal rendelkeznek az állatok egészségének és termelékenységének pozitív befolyásolására, valamint az állat- és baromfitenyésztők azon képességére, hogy mindennapi munkájukat a leghatékonyabb és legeredményesebb módon végezzék.
Hippokratész, a görög filozófus és az orvostudomány atyja évezredekkel megelőzte korát, amikor ezt írta:
„Legyen az étel a gyógyszered, és a gyógyszer legyen a táplálékod.” 1
